ford. Komáromy Rudolf
Kelly, 2009
japán/krimi/szocio
[linkek: evocatio, és ide írtam kommentben eredetileg]
Napjaink Japánjának közérzetéről fest véres, zolai képet. Ott van ugye pl. a szüleivel sok éve nem beszélő kamasz, a feleségével nem beszélő férj, aki csak vacsorázni jár haza, a volt férje anyját pelenkázó nő, aki csak szakaszokban alszik napi 6 órát, az harmadik műszakos családanyák, akik pár fillérért élnek idegörlő éjszakai életet, és akik családjuk rabszolgái, a szexuális nyomora miatt szatírkodó alak(ok) az éjszakai gyárudvaron, az ambiciózus könyvelőnő, akit kicsinál a kispöcsű maszkulin japán világ (az egyetlen sodró erejű és igazán értékes fejezet), és a többi... Meg persze 4 hősnőnk, az egymással később hajbakapó háziasszonyok: az irigy, a buta, a talpraesett és a lúzer. (Vagy lehetne sorolni másképp is.)
Egy mondatban, miről szól, némi spoilerrel:
a feleségét valamint minden pénzüket elverő Szandzsit megfojtja felesége, kolleganői segítenek eltüntetni a holttestet, de elszúrják, majd össze is kapnak, szerencséjükre a rendőrség nemsokára rossz nyomra cuppan rá, mert halála napján alvilági figurával is meggyűlt a férj baja, bár az csak megverte, viszont ebből az alakból kitör a régóta szunnyadó vérszomjas (és, ki gondolná: szeretetre éhes) állat, aki kezdi önhatalmúlag megbosszulni, hogy a rendőrség őrá szállt rá az igazi bűnösök helyett...
De: túlírt, és pl. azt, hogy csak a közepe felé kezd igazán "beteg" lenni - ezt a regényt ugye ezért veszi kézbe a halandó -, azt nem annak fogtam fel, h olyan jól kelti a feszkót, hanem hogy nagyon folyott a téntája, és csak akkor eszmélt fel írónőnk, hogy ha így folytatja, 3 kötet lesz belőle, ezért - szakácsnyelven - gyorsan besűrítette a cselekményt.
De a feszültségmérőm sem lenget ki nagyon, sz'tem semmi rendkívüli írói technikája nincs (irodalmi értéke a nullához közelít, de ez önmagában nem baj - egy ide nem illő példa: Bukowski is mindössze a Fuck-kal operál), legtöbb váratlan fordulatára előre utal, annyira krimiíró, hogy még saját poénjait is lelövi... Nem értem, miért lett sláger Japánban - úgy látszik, ott minden beteg izé befut manapság.
És nem állom meg, hogy én is le ne lőjem az egyik poént: csontfűrész által vész, ki csontfűrészt ragad, höhö.
És nem állom meg, hogy én is le ne lőjem az egyik poént: csontfűrész által vész, ki csontfűrészt ragad, höhö.
4 megjegyzés:
Nekem pedig tetszett. De nem vagyunk egyformák.
Olvass inkább Itojama Akikot, na ő tud írni, és nem sokkal jobb a véleménye a hazájáról :-) rossz könyvekhez rövid az élet.
köszi!
(Plusz, Itojamát japánból fordították, ezt meg nem.)
Megjegyzés küldése