Péklapátnyiakat könnyezhetnék az örömtől, akkora dolog ez a kenyérsütőgép. Hogyénezteddignemgondoltam! Állandóan maradékot, vagy épp semmit sem ettem, utáltam a kenyérgyárakat a szar-, a boltokat a száraz kenyerükért. Most pedig pékségillatban ülök otthon és hallgatom, ahogy nő az immár második bucim kis elektromos kemencéjében. Azért aggódom kissé: ma hazafele - természetesen Rá gondolva - azon kaptam magam, kezdek olyanná lenni, mint Süskind nagybőgőjének hőse. (Aki nem olvasta volna: kötelező!)
Bár a műszer egye*lőre nem tud kik közé állni.
Bár a műszer egye*lőre nem tud kik közé állni.
*figyelted, nagyvárosi kiscsiga? :)
4 megjegyzés:
Egyszer próbáld ki azt is, hogy csak bedagasztatod vele a kenyeret, de a sütőben sütöd ki. Ég és föld.
(Mondjuk én a dagasztást is enkezemmel csinálom, de azért néha nagyon szeretnék egy ilyen kis masinát, hogy dagasszon helyettem.)
Nekem a masina dagasztja ki, de a sütőben sütöm meg, tényleg lényeges különbség.
Egy időben én is sütöttem ezerrel. Mindenféle extrém kombókkal kisérleteztem. Pl őrölt szentjánoskenyér, szárított szalamander farok, hónapokig nem is vettünk kenyeret. Majd anyám is rágyógyult,hozatott magának a mi Jézuskánkkal. Aztán ráuntam a sütkérezésre, de nagyon. Anyukám is, pedig ő aztán nagy-nagy konyhai kísérletező. Ő dagasztásra a mai napig használja, mint ahogy a többi kommentelő is írja, nálunk már csak a pole position helyet foglalja a mosogatógép tetején, de totálisan holt versenyző. Mint a Senna szobor Imolában. Neked Murci viszont sok sikert, csak javaslom, hogy módjával sütögess, mert különben gyorsabban ráunsz mint a tetrisre.
na most esett le, ki is tkp. NA komemntelőm :)
kösz a tanácsokat, megpróbálom
a jó kenyérre nem unok rá...
Megjegyzés küldése