
Annyit olvastam Hrabalt, hogy már unalmasnak találtam, meg akadt egy gyenge
svéd is, meg méltatlanul vegyes színvonalú
Kertész 80 emlékkötet, meg sajnos találkoztam a
HolokauKertész-iparral (novelláskötetet szétszedni és úgy újra kiadni? nagyon magyar). Akadt kissé modoros
Márai,
rettenetes és
kellemes női lektűr, megismerkedtem
Maigret felügyelővel, igen szimpatikusnak találtam, bár a szerző kissé hülyének nézi az olvasót: esélyünk sem volt kitalálni a gyilkost, mert csak a legvégén mintegy kalapból húzta elő az utolsó infómorzsákat... A cseheket nem szeretem se jobban, se kevésbé mint eddig, vannak
gyenge, jó és
remek íróik... az rájuk nézve persze nem sok jót mond, hogy eddig a legméltóbb poszt-hrabali próza egy
gdanski srác tollából született meg... Sőt, a lengyelek a mi pofánkba is bele merték mondani a
tutit. Fecseghetnék még, de minek. Recik a könyvek mögött, klikk Pável
molyos polcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése