Reggel, de ez nem a megfelelő szó, bármikor, amikor indul a nap, legalábbis számomra, mert már általában húzott egy darab
sárga csíkot az ablakon túl a pemzlijével, szóval amikor visszanyerem a napi eszméletemet az ágyban, magyarul ébredek - de még nem kelek -, olyankor nem a mobilom a tamagocsim, hanem fordítva: ő játszik velem, és a
Még 9 perc szundikálás gombot is ő nyomja le rajtam, néha többször is, egész meccseket játszik rajtam, én újra (meg újra) elvesztem az eszméletem, kilenc percnyi fogantatás előtti őskábulat következik, így lopok erőt, mielőtt hosszas birkózást követően átveszem az uralmat a digitális vekker felett, újabb egy napra legalábbis.
2 megjegyzés:
Ez jóóó volt... egyébként velem is ez van.
mindnyájan így vagyunk ezzel....
ám "ami"("aki"?) ilyenkor uralkodunk rajtunk , azt hiszem bölcsebb nálunk,
meg is ajándékoz olykor felismerésekkel...
Megjegyzés küldése