Ösztöke

Kéne már írni ide valami olyasmit is, amihez legalább annyi velőt használok, mint amennyi azon dolgozik, hogy böfögjek vagy merre is menjen a perisztaltika (khm, borfeszt másnap...), mert már én unom ezt a blogot...
Kellene valami ösztönző, persze a mai válságos időkben nem is álmodom fizetős cikkekről, de legalább várjanak az embertől vmit, egy szöszt, egy odamondást, de már semmi ilyen... Ha csak írhatok valahová, az nem kihívás... (Lusta hülye vagyok, tudom.) Nekem az kell, hogy baszogassanak a határidővel... meg hogy érezzem a gyomromban a lapzártát. De a napi 8 óra gyár mellett lassan nem leszek más, mint egy csirkebontóüzem futószalagmunkása.
Van olyan regény, amiben a főhős úgy érzi, hosszú éveket tölt kómában, és mire megbánja ezt, megint eltelt egy jó darab idő? És így tovább... míg tarkopaszon nem marad a pitypang virágja.