Legalábbis a kiírások szerint ez lett volna a
hiénázók ingyensöre az
uszályon, és rejtély, vajon a szójátékra kattant-e rá a szervező hvg-s, vagy csak simán sóher volt, de szerencsére lecsapták, bár még volt ideje teleaggatni a fedélzetet a téves infókkal, és helyette 2 másik (nép)sört mértek. A boraik még siralmasabbak voltak, a szódát csak javítani kértük bele.
Ja, a szervezők: legelső beható élményem az estén az volt, hogy egy szépséges szervezőlány szájon vágott egy elosztóval, mikor a háta mögött próbáltam ránavigálni magam a hídra a sötében. Ebből egyes kalandregényekben már szerelem születik, de a lány sajnos nem olvassa Rejtőt.
Szóval új bloggerismerősre nem tettem szert (bár akkor mi a faszért írok róla?)
Avatar-maszkban többeket ismertem volna fel, ez így csak egy nagy kavalkád volt. Az első helyezettek felbukkantak egy-egy percre a reflektorfényben, de a tömeg zöme ismeretlen maradt sajnos.
Magisterrel és Magisterné Orsival, aki ikreket bújtat a pocakjában, akkkora hamburgereket faltunk, hogy arról
Malackarajék folytatásos posztot írhatnának - apropó, a hídon bemutatkoztam két tagjuknak, és félrészegen biztosítottam őket rajongásomtól. Hát eléggé megijedhettek... :) Elárulom egyébként, hogy gyanúsak nekem ezek az "amatőr" (nonprofit) szakácsmester hölgyek: annyira karcsú teremtés pl. ez a kedvesdrága
Péter Anna is (a képen), hogy gyanúm szerint csak főz, de sosem eszik. (Akkor minek főz? Persze, a férjének. De akkor kérem átsorolni a blogját a szerelmes-párkeresős (-megtartós) kategóriába.)
Milyen lenne az zenére fordítva, ahogy a népek reggelente a táskájuk szíját markolászva indulnak a napi robotba: ha ezt az 'éppen hol fogja a válltáska szíját' jelenséget áttennénk gitárnyakra... azaz kottára? Nálam asszem a volgai hajóvontatók dallama jönne ki.
Meglepő, hogy kik olvassák az ember blogját. Mivel nincs feltunningolva számlálóval stb, fogalmam sincs, kik és hányan néznek be ide... aztán csak nyelek egy nagyot, ha értesülök róla, hogy kik a látogatóim.
Javaslom a tettrekész és folyton a sarkán álldigáló magyar külügynek, hogy (az amerikai French fries -> liberty potatoes - mintájára) nevezzük át mi magunk a pozsonyi kiflit Szabadság kiflinek.
Nézem a Paprikán ezt a bécsi nőcit, aki körbefőzi Európát (Sarah Wiener kalandjai), most épp a francia baszkföldi chilis tintahalsalátát tanulja [illetve, a kisfilmben kalmárnak nevezik], és egyszer csak felkapom a fejem, amikor Sarah a koccintásnál ezt mondja: -Egészségedre, mire a baszk csávó: -Intelligence! -Mivel az egészség megvan - teszi hozzá a szinkronhangja...
"A szerző hozzájárulása nélkül közölte a Magyar Hírlap Bächer Ivánnak, a Népszabadságban rendszeresen publikáló író-újságírónak a cikkét, amelyet a Népszabadság főszerkesztője nem volt hajlandó közölni."
index.hu)
[A kép nem a szöveghez tartozik, de ezt köpte a gugli a "csákány"-ra... nagyon találóan...]
Kitaláltam az új könyves rovatom címét, biztonság kedvért rágugliztam, és naná, hogy nem én tojtam a spanyolviaszt, és persze hogy csúnyát jelent a dolog... Márpedig én nem 
"Guy Breton nem kisebb feladatot tűzött maga elé, mint azt, hogy bemutatja valamennyi francia uralkodó és vezető politikus szerelmi ügyeinek történetét, a frank Klodvigtól egészen a XIX. századig." Erről szól ez a kissé ponyvaízú könyv, de nem erről akarok írni, ez csak apropó: tényleg szeretnék már látni egy törikönyvet, ami megmutatja, hány háborút indítottak pusztán azért, mert valakinek iránytűként állt a farka egy szomszédos királylány felé, illetve egyáltalán: mikor jelenik meg ama szürke eminenciás, aki a a kanos hadvezér fülébe súgja, nem csak ezért érdemes bevonulni a szomszéd tartományba, sőt, menjünk a másik irányba, ott még több a harács lehetősége, és majd inkább megvásároljuk azt a tangás királylánt, nem lerohanjuk, Fenség. Szóval a racionalitás a káoszban, az érdekelne.
Hmm, lehet hogy mégis afféle blogszemle lesz a blogból?
"Vajon az énblog az emberek közti kommunikáció csődje, a személyiség csődje vagy mindkettő, netán valami egészen más?
