Szeptemberi olvasmányok

namiez?

(a megoldás)

Az Erkély öt égtája

Kolléga megint felemlítette az erkélyét - amely műfajért nekem régóta sajog a szívem, én csak kikönyökölni tudok az ablakomból, az erkély sok millával megdobta volna kis ingatlanomat - irigy vagyok na.
Aztán elképzeltük, hogy Hamvas akár írhatott is volna Az Erkélyről ("Csak az erkélyre kilépve érsz haza", stb.) Az erkélyek témán át beleszőhetett volna egy kis nemzetkarakterológiát is ("A magyar erkély tűzfalra néz."), egy kis tájanatómiával fűszerezve (a délmagyar balkáni balkon...) stb.

(Az utókor hálás klasszikusainak azok örökségért, és még hálásabb lehet azért, amiket nem írtak meg, hogy legyen még tennivaló... :-) )

Magyar piac

Itt nem működnek a piaci törvények, hogy lám, igény van valamire, csináljuk meg, itt nincs igény, itt kataton konfekció van (mindenből) bazmeg.
Részlet drusza leveléből: Felhívtam őket a "Király" (ír vörös) sör miatt, és nem fogod elhinni: A sörfőzde megszünt, és a fazon a telefonban ténylegesen, valósággal sírt. (komolyan)

(Ez még nem a beígért kult'poszt volt...)

Egy fél orgazmussal felér,

hogy az egylapos, fás papírt végre lecseréltem mézes-mandulás illatú kétrétegűre...

Jó, nemsokára írok valami kulturálisat es.

Uralomváltás

Reggel, de ez nem a megfelelő szó, bármikor, amikor indul a nap, legalábbis számomra, mert már általában húzott egy darab sárga csíkot az ablakon túl a pemzlijével, szóval amikor visszanyerem a napi eszméletemet az ágyban, magyarul ébredek - de még nem kelek -, olyankor nem a mobilom a tamagocsim, hanem fordítva: ő játszik velem, és a Még 9 perc szundikálás gombot is ő nyomja le rajtam, néha többször is, egész meccseket játszik rajtam, én újra (meg újra) elvesztem az eszméletem, kilenc percnyi fogantatás előtti őskábulat következik, így lopok erőt, mielőtt hosszas birkózást követően átveszem az uralmat a digitális vekker felett, újabb egy napra legalábbis.

nekem így marad meg

Mágia

Úgy látszik, Hangkerttel szinkronban fedezzük fel a nők birodalmának rejtélyeit: ő keltegette a tésztáját, én meg végre rájöttem, hogy a szószokba nem kell belefőzni a Bölcsek kövét, bűbáj helyett elég hozzá liszt, tej meg egyebek: tegnap este sajtszószt varázsoltam a semmiből.
A "rántás" még ma is csak egy bűbáj a számomra, mégis, úgy érzem öles léptekkel haladok a konyhai mágia okkult lépcsejein felfelé...

Útelágazódás

"...Bajnai például kifejtette, hogy négy tartós változásra számít a válság után. A világ legnagyobb gazdaságainak tartós eladósodása miatti hitelszűkére, ami nem csak a kisebb országok, de a vállalati szektor számára is pénzszűkét jelenthet majd; az alsó-középosztály elszegényedésére; (...)"

Well, jobban teszem ha átnevezek próletárnak, akkor még esetleg felfelé is nyílhat út, nem csak lefelé... vagy marad a végső megoldás: beházasodom egy klánba. Hmm, Orbán Ráhel? Vagy - teszem azt - nyúljam le Kamillát? Biztos minden az ő nevén van...

Sör mellől

- Te az esküvőd éjszakáján, hajnali 3-kor interneteznél? Még csak nem is azért kelt fel az a fasz, miután, tételezzük fel, már minden megvolt, hogy átállítsa az iwiwen a profilját, hogy onnantól "foglalt"... Minek internetezik valaki a nászéjszakáján?! ...Te csinálnám ilyet az újdonsült feleségeddel?
- Már túl mindenen? És ha már alszik? Fenéket. Kitakarnám és nézném.

A sörök
és hanggal!

Feltámadás Blogbasznádon

...pedig esk,. abban a hiszemben szúrtam le, hogy elvérzik... De a blogspot gépháza nem hisz az öngyilkosoknak, és a "törlés" gomb alól csak a kómaközpontba futnak a vezetékek.

Ösztöke

Kéne már írni ide valami olyasmit is, amihez legalább annyi velőt használok, mint amennyi azon dolgozik, hogy böfögjek vagy merre is menjen a perisztaltika (khm, borfeszt másnap...), mert már én unom ezt a blogot...
Kellene valami ösztönző, persze a mai válságos időkben nem is álmodom fizetős cikkekről, de legalább várjanak az embertől vmit, egy szöszt, egy odamondást, de már semmi ilyen... Ha csak írhatok valahová, az nem kihívás... (Lusta hülye vagyok, tudom.) Nekem az kell, hogy baszogassanak a határidővel... meg hogy érezzem a gyomromban a lapzártát. De a napi 8 óra gyár mellett lassan nem leszek más, mint egy csirkebontóüzem futószalagmunkása.
Van olyan regény, amiben a főhős úgy érzi, hosszú éveket tölt kómában, és mire megbánja ezt, megint eltelt egy jó darab idő? És így tovább... míg tarkopaszon nem marad a pitypang virágja.

Hitehagyott

Valahányszor futok (zihálva trappogok) egy fél órát az erdő körül (sün!), abban a csalfa hitben térek meg a tükör elé, hogy máris kockahasat találok boltozatos mellkasom alatt (tapsgép ON). Aztán a vacsi, a sör, meg egyebek után azt látom, egy akóval nagyobb hordó gurul előttem. Ördögi körmenet.

Újabb blog

itten ni - mert a pozitivizmus Comte után is él és élni fog

Amikor Frajdzsigmond néven foglalnak nektek asztalt...

(Megkésett jelentés egy blogtalitól.)

Legalábbis lehet, hogy a pincérsrác így írta le a nevet, amikor Bori asztalt foglalt... De az is lehet, hogy a szeme sem rebbent, elvégre ahol phnb évekig törzsgárdatag volt, az egy rejtői kocsmavilág lehetett egykor. (Vagyis nemrég, mert sajnos már nem blogos törzshely - még a blogok posztereit is lecserélték a falakon.)

Nagyon aranyosak voltak a lányok - talán csak egy volt nálam idősebb közülük, de ő is inkább velem egykorú, már szép családdal... és alig úsztam meg, hogy ne bácsizzanak le... legalábbis Borika nagyon igyekezett :)
Felemelő (de gáz, ilyet egy blogger nem írhat!) volt élő klasszikusokkal találkozni: agnust, kaminonsofőrt s főleg: zetor leilát... Sajnos sokat nem hallottam utóbbitól és -ról, mert a végén klikkesedtünk a hülye asztalok miatt, és nincs abszolút hallásom, de jó volt - addig elvoltam a söreimmel. Nem is rossz kocsma: csapolt Leffe Bruin, Heogaarden, mi kell még? Igen, ilyen csudabloggerek.

Aggság

Már nagyon lelakott az agglegénylakás, ha már a khm, puritán szülők vécéjében is testkényesztetőbb gurigák hevernek...

És egy napibasszameg: bekapcsolom a tévét, és a magyardalnapján ki énekel?! A padödö.

borfeszt mérleg

Minden potyaság elnyeri méltó büntetését. Napokig ittam visszafogottan mindenféle kontóra, majd tegnap nyakló nélkül a magaméra - meg is érdemeltem az elmúlt éjszaka és a ma délelőtt szenvedéseit... A kurva hübrisz, az, a mértéktelenség!

Mellesleg majd kiverték a szememet az árulkodó jelek (nem véletlenül csipázom ezt a filmsorozatot!), hirtelen felbukkant régi évfolyamtárs akkor tűnik el, amikor megkérem, maradék pénzemből vegyen nekem is borjegyet, majd eltöröm a poharam... Így aztán elég drága lett a tanulópénz, hogy mennyire hülye vagyok már megint/még mindig.

Szappanbuborék fogkrémből

Mert ha köhögsz sikálás közben, ez lehet belőle.
És szállnak, ívelnek, mint a bombák, nem mint a lusta szappanszappanbubik.

egykisbelga

Gyorsan ki kellett már tennem (csak rendenkedett az apparát) - elvégre ez a hét a borfesztről szól!

Egy kis gulág-relativizmus - egyházi könyvkiadóban

"Dr. Arnold Fruchtenbaum 1943-ban egy szibériai internálótáborban született. Szülei mint lengyel zsidók menekültek oda a németek elől." - olvasható egy most megjelent kötet (A messiás élete) fülszövegében.

(A kiemelések tőlem)
Hát gratulálok, Evangéliumi kiadó, gratulálok, Vohmann Péter felelős szerkesztő!

Két, leheletnyire azonos súlyú mondat

"Löwenhielm tábornok hirtelen abbahagyta az evést és egy darabig mozdulatlanul ült a székén. Úgy érezte, hogy újra Párizsban van azon a vacsorán, amelyre a szánon gondolt és amelyen egy hihetetlenül ínyenc fogást szolgáltak fel. Asztalszomszédjától, Gallifet ezredestől tudta meg, hogy a fogás neve cailles en sarcophage, „fürj szarkofágon” és annak az étteremnek a specialitása, valamint hogy a szakácsművészet egyik legnagyobb mesterének alkotása, akit, bármilyen meglepő, nő létére egész Párizs a kor kulináris zsenijeként tart számon. „Szavamra,” – rajongott Gallifet ezredes, – „ez az asszony a Café Anglais-ban képes egy étkezést szerelmi légyottá varázsolni. Olyan emelkedett, romantikus szerelmi viszonnyá, amelyben az ember képtelen különbséget tenni testi és lelki vágy és kielégülés között. Sok párbajt megvívtam életemben szépasszonyok miatt, fiatal barátom, de ma nincs Párizsban olyan nő, akiért készségesebben ontanám véremet.
(...)
Babette egy farönkön ült. Körülötte annyi fekete üst és serpenyő hevert, amennyit a nővérek egész életükben sem láttak. Babette most éppen olyan sápadt és kimerült volt, mint azon azestén, amikro megérkezett a lelkészházba és ákultan rogyott a küszöbre. Még csak egy pillantást sem vetett a nővérekre, éjfekete szeme a messzi ávolba révedt.
Rövid csönd után rájuk emlte tekintetét és így szólt:

-A Cafe Anglais szakácsa voltam.

(...)
– De hisz ezek az emberek, akiknek a nevét felsorolta, Babette, ezek a hercegek és Párizs urai… maga ezek ellen harcolt! Hiszen maga communard volt! Az a tábornok, akit megnevezett, az lövette le a férjét és a fiát, Babette! Hogy tudja siratni ezeket az embereket? (…)
– Értsék meg, Mesdames – szólalt meg végül – ezek az emberek hozzám tartoztak, az enyéim voltak. Arra nevelték és taníttatták őket, – nagyobb költségen – kedves kis hölgyeim, mint amit Önök egyáltalán el tudnak képzelni – hogy megértsék, milyen nagy művész vagyok én. Boldoggá tudtam tenni őket. Amikor tudásom legjavát adhattam nekik, tökéletesen boldoggá tudtam tenni őket.

*

"- Annyira szereti a halat?- Nagyon. A hal a legfinomabb étel a világon. Még ezt a rossz főztet is megeszem belőle, amit itt adnak. Pedig lisztben rántják ki.- És nem abban kell? - csodálkozott Hopkins.Levin gúnyosan mosolygott. Mélységes megvetés ült az arcán, mintha azt mondaná: "minek él az ilyen ember!" Végül lenézően odavetette:
- Természetesen zsemlemorzsában. De nem azt a kispolgári gazságot értem alatta, hogy alantas kenyértöredéket megszárítunk a kamrában, zsákba kötve - és megborzadt -, hanem friss péksüteményt zsírtalanul, nyílt láng felett teljesen átsütünk, majd megreszeljük.- Úgy látom, szakember - fejezte ki elismerését Senki Alfonz.

- Levin vagyok

- vetette oda egy vértanú drámai önmegvetésével, mint aki bizonyos abban, hogy mi is elszörnyedünk e név hallatára. De egyikünk sem tudta, hogy kicsoda volt polgári életében ez a Levin. Megkérdezni nem mertük, ha már olyan gőggel közölte. Talán fájna neki a tájékozatlanságunk e nagy nevet illetően. -Csakugyan? - érdeklődött ravaszan Tuskó Hopkins, mert mégis szerette volna tudni fegyvertársunk hírességének az okát. - Ön Levin lenne, a híres izé...? na..."

Mintagödény

részlet egy levélből:
"iszom minta gödény (oops, mintagödény, ezt megtartom)"

Megosztok

Kétféle ember van: aki azért politizál, mert nem dugott eleget, illetve aki már eleget dugott.

Fel, Budára!

"a franciáknak üzenem hogy legyenek résen

a présen"

Tavalyi élményeink...
(A borfeszt, 2009)

Ma ennyi

Szerintem vizezik a Guinesst a Beckettsben.

És mindig felhúznak azok a szellemi toprongyok, akik felteszik a cipőjüket a buszon, villamosan az ülésre... mármint teli talppal. Ráadásul én szinte soha nem is ülök le, mégis idegesít. Nem mert nyárspolgár vagyok. Ha épp nem utálom őket, akkor sajnálom: ezek a barmok rossz helyen keresik a szabadságot.

Ez akár allegória is lehetne a nap egyik eseményére.

Öttusa

Ír, olvas, bírál, szerkeszt - és blogol.

Dopping

Na, véletlenszerűen megint futottam, sün most nem volt, de megállapíthattam, hogy ha igazi sportoló lennék, azért doppingolnék, mégpedig valószínűleg viagrát, hogy a vér ne a húst dagassza bennem, hanem oda térjen vissza.. mert a futás végére már semmi sem himbálózik rajtam, legfeljebb a kulcscsomó a zsebemben...

Erősen énblog jellegű bejegyzésünket olvasták.

Kieg.: a futás fontosságáról

Csak stílszerűen

Éppen a várom a japán kaja-futárt, közben Dr. House ismétlést nézek. Éppen

egy dagadó beteg bal szeme türemkedik ki, sőt ugrik ki a szemüregéből.
...Milyen kaja illene a Fűrész szériához?

Az évfordulóra

A történelem műfaja vajon krimi? ponyva? thriller? lektűr? tragédia?
Évfordulók napján talán leginkább eposz… Hétköznap: dráma. Újraélve: tragédia. A lapos tévéhíradóknak bedőlve: ócska ponyva. És ha hiszel az összeesküvéselméletekben, akkor krimi is… :)

Kiegészítők

Lobogó szoknyácska, előrebiccenő mellek, vállig meztelen karok, meg-megvillanó combok: akármit is mondanak a női magazinok, a legszexibb kiegészítő a bicikli.